2017. szeptember 1., péntek

u can be my anti angel

Dean Winchester x Castiel
Dean hitetlen, Samnek erős fejfájása van és Bobby sem tud semmivel szolgálni az angyalokat illetően. hihetetlen kütyüzavar, fájdalom és Castiel megjelenik. évekkel később egy ügyük rosszul sül el, aminek a levét ő issza meg. asalways

  Egyszer azt mondta nekem egy vadász, hogy sose higgy a jóban, hiszen egyszer az is rossz volt. Nem tudom, én ezt angyalos mondással ismertem, de bevallom, a lélek eddig nem vitt rá, hogy bízzak bennük vagy imádkozzak hozzájuk. Számomra Isten nem létezik, vagy ha igen, legszívesebben beverném a képét. Az angyalok nem léteznek, mert egyszerűen nem. Senki sem látott még egyetlen egyet se, akkor mégis hogy lehet hinni bennük?

  Sam kiborít. Napok óta arról traktál, hogy nem érzi jól magát és ennek biztosan köze van Istenhez, meg hogy itt az ideje a bűnhődésének. Ha ez tényleg így lenne, előbb meg kéne ölnie, mint hogy hagyjam szenvedni az öcsémet. Ami meg az angyalokat illeti, még mindig nem hiszek bennük, pedig Sam megosztotta velem a „titkot”, miszerint a hitetlenek nem kerülhetnek majd a Mennybe. Nem akartam elszomorítani, hogy nem is akarok.

  Két napja sínylődök az ágyon, várok valami sugallatot, ami megmondja hová vagy miért kell mennünk, de egyszerűen semmi sem történik.
  Megérzek a vállamnál egy erős szorítást, mely annyira égető és fájdalmas, hogy beleremeg minden porcikám. Elordítom magam, fáj, mintha ki akarná valaki szakítani, mintha nem engednék, hogy a karom a részem lehessen. Pillanatokon belül megszakad, én pedig tehetetlenül és fájdalommal teli arccal dőlök a fekvőalkalmatosságra. Zihálva veszem a levegőt, érzem, ahogy nyakam kidagadnak az erek, ütésre készen állok. Az egyetlen, mi utamba áll, a láthatatlanság. Nem figyelhetek meg semmit és senkit a szobában, ami kikészít. Utálom, ha nem tudom, mivel van dolgom.

  Újabb két nap telt el, rettenetesen legyengültem. Amikor megszorítom végtagomat, elönt valami, amit nem tudok nevén nevezni. Legjobban talán a méreggel írhatnám körül, azonban ez sem pontos. Egy hatalmas piros tenyérnyom virít bicepszemen, talán akkor került oda – még mindig érthetetlen okokból –, amikor az ágyon feküdtem és az a rohadék rám támadt. Mikor elmeséltem Samnek, kiröhögött és azt mondta, ez a büntetésem, és rá kellene döbbennem, hogy itt az ideje hinni. Haha, mégis miben? A pitékben? Nem rossz ötlet.

  Sam hozott nekem pitét. Megosztotta velem, hogy Bobby-val beszélt erről az angyalos témáról, azonban ő sem tudott semmi újjal szolgálni a számunkra. Tanácstalanok voltunk, és igazán azt sem tudtuk, mit akarunk róluk kideríteni, egészen addig, amíg földrengésszerű dolgot nem észlelünk. Az még csak az első lépés volt.
  Ismét érzem a kezemben lévő szorító érzést, majd kitörnek az ablakokból az üvegek, a rádiók és televíziók meghülyülnek, s mintha átvenné az irányítást felettük a gonosz. Nem kockáztathatunk, körbesózzuk magunkat, Sam még ördögcsapdát is fest az ajtó elé.

  Csak a hatalmas fehérre és világosságra emlékszem. Azután kiesik néhány perc, majd megpillantok egy férfit. Valami különleges van benne. Nagyon-nagyon különleges, szinte nem felfogható. Csillapodott a fájásom, már nem láttam tőle csillagokat, viszont annál furcsábbakat tapasztaltam magam körül. Sam a földön hever, de mikor oda akarok rohanni hozzá, az ismeretlen férfi nem hagyja. A falnak taszít, nem használ hozzá semmilyen eszközt, csak az agyát.

– Ki... Ki vagy te? – nyögöm ki nehezen.
– Castiel – vigyorog rám, aztán közelebb lép, ujját homlokomhoz érinti, én pedig ájultan rogyok a földre.

ÉVEKKEL KÉSŐBB

  Castiel már szinte hozzánk nőtt, állandóan azzal fárasztott, hogy sosem kerülök a Mennybe, ha nem kezdek hinni. Nem akarom mondani neki, hogy már tököm kivan az egész Mennyel, kezdve Uriellel és Zakariással. Amúgy tuti, hogy hallja a gondolatomat, csak nem szól érte.
Az egyik ügyünk nem úgy sült el, ahogy képzeltük. Sammel éppen fasírtban voltunk, így Cas velem tartott, de ennek ő szívta meg a levét. Most ott fekszik előttem, a kaszások előtt, akik mind arra várnak, hogy ők vigyék el.

  Köhög, szinte már fuldoklik és én nem tudok segíteni rajta. Annyira borzasztó látvány, lefagy tőle az agyam. Kezemet mellkasára szorítom, és könyörgök neki, hogy maradjon, de egyszerűen nem. Egyszerűen látom az arcán, hogy menni akar. Nem tudom felfogni, hogy lenne képes itt hagyni? Hiszen annyi mindenen túlestünk együtt, annyi minden van a múltunkban, mi összekapcsolódik, hogy képtelen lennék elengedni őt.
  Ezzel mit akarok mondani?
  Hogy azt hiszem, szerelmes vagyok.
  Szerelmes vagyok egy angyalba.
  Szerelmes vagyok Castielbe.

– Cas, nehogy itt hagyj! Hallod?! Ha elveszítelek, mindent elveszítek! – Esek kétségbe, s bele sem gondolok, hogy Sam ott van. Jelenleg elvakítja a szememet az a rózsaszín köd.
– Dean, csak mondd ki. Kérlek – köhög, szinte már attól félek, hogy egy újabb ilyen alkalmán kileheli a saját lelkét. Már, ha van neki. Semmit nem tudok az angyal-anatómiáról.
– Tudod, hogy jó vagyok, de nem egy angyal – nyelek egy hatalmasat, miközben hangom elcsuklik. Esélytelen az egész számunkra. Halálra van ítélve.
– Én pedig követek el bűnöket, de nem vagyok démon. De lehetsz az anti-angyalom – felhajol hozzám, egy hosszú, búcsúcsókot nyom kicserepesedett ajkamra, melytől már a fellegekben járok.
  Egy pillanat az egész, mégis, mintha az időérzékem teljesen meghalt volna. Cas vissza lefekszik a hideg földre, rám mosolyog.
– Szeretlek, Dean Winchester.
– Szeretlek, Cas – egy könnycsepp gördül le szemem sarkából, amit normális esetben letagadnék, de ezt soha nem fogom.

  Az angyal pedig távozott oda, ahová való. A többi testvére és apja mellé, akit amúgy ki nem állhatok. Még azt a személyt is elvette tőlem, akit Samen és Bobby-n kívül annyira szerettem, hogy meghaltam volna érte.

2 megjegyzés:

  1. Amúgy én ezt miért teszem magammal? Komolyan miért? Vagy inkább miért ír bárki is ilyet? Én is mindjárt megfulladok, csak a könnyeimben. Már te is beálltál a kínzóim közé, szégyelld magad.
    Mondanám, hogy otthagyom a fangirl életet és boldog lenné... nézd, ott egy Drarry fanart, de cuki :'D
    *hates you*
    *fuck off*
    *this was amazing*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Haha, teljesen átérzek mindent, amit leírtál. Amikor olvasom a különböző ficeket, aaa, azt hiszem meghalok egy kicsit állandóan. Oh, már most kínozlak? ♡ A fanartok pedig nagyon a gyengéim :D
      *pls no*
      *♡*
      *♡♡*

      cora ♡

      Törlés