2017. október 26., csütörtök

sweetest soul


namaste! (végre rászoktam a köszönésre) mai napig viszonylag jó volt, leszámítva hogy a crushom újra érdeklődni kezdett az ő régebbi crushja iránt, szóval totál depibe voltam. utána két és fél (!) órán keresztül együtt hintáztunk meg beszélgettünk, még egy doboz cukorkát is adtam neki és megöleltem (!!) és jó szünetet kívántam. *boldogfej* amúgy az egypercesben szereplő emberkék egy lány (ő indít) és egy srác.

– Köszönöm, hogy itt vagy nekem.
– Hiszen barátok vagyunk.
– Igen. Örülök, hogy annak idején odatoltam a képem és elkezdtünk beszélgetni. Megtaláltam a számomra legkedvesebb lelket.
– Legkedvesebb lelket?
– Legédesebb lelket.
– És az lennék én?
– Az lennél te.
– De hát miért?
– Megnevettettél, amikor szomorú voltam. Szerettél, amikor utáltam magam. Meghallgattál, amikor ordítoztam. Figyeltél, amikor csendben voltam. Vigasztaltál, amikor sírtam és mellettem voltál, amikor a legnagyobb szükségem volt rád.
– Ezért szeretsz?
– Ezért szeretlek.
– Én is szeretlek.
– Tudom. Köszönöm, hogy szeretsz.
– Tudod miért szeretlek?
– Na miért szeretsz?
– Mert aranyos a mosolyod. Mert mindig nevetsz a poénjaimon, még akkor is, ha nem viccesek. Mert bátorítasz, amikor a kedvem a béka segge alatt van. Mert nem cserélsz le a barátnőidre. Mert mindig számíthatod rád. Mert most is elmosolyodtál, amikor azt mondtam, szeretlek.
– Szeretem, hogy szeretsz.
– Én is szeretem, hogy szeretlek.
– Szerinted másokat is szeretnünk kéne?
– Nem, elég, ha mi szeretjük egymást.

2 megjegyzés:

  1. Azok a bizonyos értelmetlen beszélgetések, amik hülyén hangzanak, de mindennél többet jelentenek. Szuper lett!
    Puszi: V. B.

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Igen, ez így van. Hátha lesznek még hasonló szösszenetek... Nagyon szépen köszönöm a dicséretet, örülök, ha tetszett!

    cora ♡

    VálaszTörlés